Az Omega-3 és az egészség
A szõrzet elvesztése, a sóval való pazarló bánásmód (pl. izzadás), vagy a két lábon járás egy irányba mutat: amikor sok millió évvel ezelõtt Kelet-Afrika megsüllyedt, lagúnás vidék alakult ki kis szigetekkel. Az itt éõ majom õsünk, hogy a lelegelt fákról át tudjon jutni a szomszéd szigetecske fáira, kénytelen volt átlábalni a lagúnák sekélyes vizén. A vízzel való kényszerû kapcsolatból örökre szóló barátság született, ezért imádja az ember, vagy közvetlen elõdünk a bonobó csimpánz a vizet, míg a nyugat-afrikai csimpánzok hisztériás rohamot kapnak egy 10 centis víztõl is. De történetünk nem is errõl szól, hanem õsünk táplálkozásáról, amitõl mára sajnálatos módon fényévnyire eltávolodtunk. A vízben és vízparton élés egyenes következménye lett a sok hal fogyasztása. Az emberi agy kétmillió évvel ezelõtt hihetetlen növekedésnek indult, ez önmagában bizonyítja vízimajom származásunkat. Az emberi agy szárazanyag tartalmát tekintve ugyanis 65%-ban zsír, méghozzá legalább fele részben omega-3 zsírsav, a többi meg omega-6. Mindkettõ ún. esszenciális zsír, vagyis a szervezetünk nem tudja semmibõl elõállítani: vagy megesszük, vagy hiánybetegségben fogunk szenvedni. Azért igazolja mindez a vízimajom elméletet, mert omega-3 jószerivel csak a halakban és vízi herkentyûkben van, s bizonyított, hogy például a szavannai állatoknak azért csekély az agymérete, mert nem jutnak komolyabb omega-3 forráshoz. A történet ott fordul vérfagyasztóba, ha megtudjuk, hogy eredeti használati utasításunk szerint 1:1 arányban kellene fogyasztanunk omega-3 és omega-6 zsírt, ezzel szemben a modern táplálkozásban a szükséges omega-3-nak csak a huszadát fogyasztjuk. Omega-6 hiányban nem szenvedünk, mert az összes sütésre-fozésre használt növényi olaj, és abból kotyvasztott ételszeruség (pl. margarin) rengeteg omega-6-ot tartalmaz.
Comments are closed